A géderlaki iskola az 1930-as években. /1925-1940/
A falu az 1930-as években:
Géderlak a Duna bal partján Pakssal szemben fekszik. Alföldi település révén a lakosság túlnyomó többsége növénytermesztéssel és állattenyésztéssel foglalkozott. Legnépszerűbb kultúrnövénye a paprika és a kukorica, állata a liba és szarvasmarha. A folyó partján kikötő található, így gazdasági és kereskedelmi csomópont is a község. Az emberek a mezőgazdaságból származó árufelesleget hajózás révén szállítják az ország különböző területeire. Híresek a paprikázó asszonyok.
Az 1934/35-ös tanévbe a 3 tanerős iskolába 182 kisdiák iratkozott be. Az 1935/36-os tanévbe 178 tanuló.Az iskolalátogatásról az akkori plébános így vélekedik: „Az elég szép nyár után 1934. szeptember 9.-én Veni Sanctéval kezdtük meg az 1934/35-ös iskola-évet. Beiratkozott a 3 tanerős iskolába:182 iskolaköteles gyermek. Az iskolát szorgalmasan látogatják a gyermekek.” Tiszta katolikus település révén az emberek összetartása, segítségnyújtása az akkori tanító szerint csodálatos volt. A betakarításból adódó munkákat közösen végezték. A munkából nemcsak a felnőttek, de a gyerekek is kivették a részüket.
Mindez nagyban befolyásolta az iskolalátogatást. Már az első osztályban voltak hiányzások a libapásztorkodás, kukoricamorzsolás miatt. A helyi tanító tudta, miért mulaszt a kisdiák, de ezt valahol be kellett hozni. Az ilyen irányú mulasztásokból lemorzsolódások azonban soha, vagy csak nagyon elvétve következtek be. Köszönhető volt ez mindannak, hogy egyrészt a tanítók együtt tudtak működni a szülőkkel.
A falu nagy gondot fordított a művelődésre. Bizonyítható ez azokkal az adományokkal, amelyeket a falu lakói a kisdiákok tanulmányainak előmozdítására tettek le. Ilyen volt pl. Horváth József kalocsai kanonok 105 forint, Lichtensteiger Ferencz nagyprépost 400 forint alapitványt tett a géderi gyermekek javára. De nem csak a gyerekek tanulmányai voltak fontosak, a felnőttek is szívesen jártak a népművelődési előadásokra.
1933 májusában meghal Czeiner Ferenc plébános. Már ő is nagy hatást gyakorolt a kulturális életre, hisz népművelési előadásain a rákról s vele kapcsolatban az egészséges életről előadásokat tartott a népnek. 1933 október 31.-én Schneider Ferenc tanító, a polgári iskola hittanárát éri az a kitüntetés, hogy Czeiner Ferenc plébános halálával megüresedett plébániát betöltse.
Dr. Kujáni Ferenc géderlaki származású tanár, iroda igazgatóval érkezik a faluba.Községi főjegyző: Bokor László Géderlak szülötte.
Az iskola 3 tanerős. Az igazgató: Ivánovits Zoltán
Tanítók: Bokorné Kiss Irén, Ivánovits Zoltán, Rum Antal.
Az iskola állapota megfelelő. A falu közepén található templommal szemben. A tanítók sokat tesznek, hogy a gyerekek számára otthonossá, széppé tegyék. Saját készítésű képeket, személtető eszközöket készítenek.
A géderlaki mindennapi katolikus népiskola az 1930-as években részben osztott iskola volt. Mivel az iskola három tanerős volt, két-két osztály tanult egy tanítónál. Hazánkban ebben az időben osztott, részben osztott és osztatlan népiskolák működtek. A tanterv anyagából azonban minden növendéknek ugyanolyan mélységben, alaposságban kellett elsajátítani az ismereteket. „Az a legkisebb anyagszükséglet, melyből a gyermek anyagi, szellemi és erkölcsi világa felépíthető; mert ebben egységesnek kell lennie minden iskolának”
Az 1931-es esztendő az új könyvek megjelenésében is gazdag, így gyarapodik a könyvtár tulajdona is. A régi Ottó album új kötésben jelenik meg 1931. októberében a király személyének és a királyság intézményének megismerésére.
Tantermek és berendezések:
A géderlaki iskolában ebben az időben 3 tanterem volt. A tanterem berendezéséhez tartozott a tanári asztal, amely
a katedrán állott. Miért volt erre szükség? „Ha dobogót helyezünk az asztal alá ez csak azért történik, hogy tömeges szemléltetések alkalmával az egész osztály lásson, de semmiképp sem azért, hogy a tanító az asztalhoz ülve tartson előadásokat.
A tanterem berendezéséhez tartoztak még a személtető eszközök kifüggesztésére szolgáló szeges lécek. Ezeken függtek a képek, a mutatópálca. A munkafogasokat az iskola zárt folyósóján helyezték el. Ezen kívűl minden tanteremnek volt egy mosdótála és egy ivóvíztartó edénye megfelelő számú bögrével. A tanítónak úgy kellett tekinteni a tanteremben elhelyezett eszközöket, hogy azok egyúttal a nevelés eszközei is voltak. Az iskola udvara és kertje is a tanítás és nevelés szolgálatában állott. Az udvaron a fák zöld lombjai várták a pihenésre a kisdiákokat. A kertben, esetleg az udvar szélein a szemléltetés céljaira szükséges növényeket termeltek. A növénytermelésre szánt ágyak széleit tipikus ásványokkal, kőzetekkel rakták ki. Faluhelyen az építési engedélyek első rendű követelménye volt a kútnak és az illemhelynek a szabályszerű elhelyezése.